Brian Krebs informatikai szakújságíró nemrég hozzájutott egy aktához, amely az illegálisan terjesztett, hamis antivírus programok árusításával kapcsolatos visszaéléseket tárgyalta. A dosszié két konkrét ügyben kapcsolat felvételére alkalmas személyes adatok sokaságát tartalmazta - ami lehetővé tette ennek a manapság különösen súlyos netbiztonsági problémának a részletes mennyiségi és minőségi elemzését.

Anyagi oldalról szemlélve a csaló programok jelenségét, az első incidens-sorozatban álfertőzésekkel megkárosított több mint kétezer netező közül csak 367 jól értesült, szemfüles polgár tett panaszt a bankjánál, remélve, hogy a tranzakciók stornózása (chargeback) révén, vagy kártérítés során visszakapja azt az 50-100 dollár körüli összeget, amelyet a mit sem érő "biztonsági" szoftverre kiadott.

Ez az arány sajnos kevesebb, mint az érintettek 20%-a, de a második megfigyelt esetben a helyzet még rosszabbul alakult: a kamu antivírus programot vásárló újabb 1,678 áldozat közül alig 163 személy, vagyis kevesebb, mint az érintettek 10%-a kérte vissza a pénzét!

Oroszországból köszönettel

Az oknyomozó újságíró az első csaláshullámnak áldozatul esett több mint egy tucat netezőt részletesen is megkérdezett a tapasztalataikról. A legtöbbjük szerint számítógépük használhatatlanná vált és nem tudtak más módot találni arra, hogy visszanyerjék a rendszer feletti ellenőrzést - ezért döntöttek a kamu antivírus szoftver "teljes értékű" változatának online megvásárlása mellett.

A csalók ezt követően távolról, nyomtalanul eltávolították az ártó szoftvert a gépről, sőt egyes vásárlók még köszönő e-mailt is kaptak a moszkvai Browsing Solutions nevű cégtől - bár a többség csak a számla-egyenlegén megjelent levonással találkozott. A megkérdezett áldozatok között egy sem volt, aki a bankkártya-kibocsátótól kapta volna vissza a pénzét, néhányuknak azonban sikerült visszavonatni a tranzakciót, miután telefonon panaszt tettek a csaló program gyártójának "ügyfélszolgálatán".

Kihasználják az emberi gyengeségeket

Olyanok azonban többen is voltak, köztük egy képzett elektrotechnikus, akik egészen az Mr. Krebs érdeklődéséig nem sejtették, hogy a gépükön a remélt Symantec / Norton védelem helyett kamu antivírus program fut. A naiv netezőket feltehetően a böngésző eltérítésén vagy a keresési eredmények meghamisításán alapuló támadással irányították át a csaló webhelyre, miközben ők valódi antivírus termékek online megvásárlásával próbálkoztak.

Egy másik csoportot talán élhetetlennek mondhatnánk: ők azok, akik rájöttek, hogy átverték őket, de az esettel járó szégyenkezés miatt úgy döntöttek, hogy inkább lenyelik a veszteséget és nem tesznek bejelentést. [ Más oldalról nézve az ügyet felvethető, hogy morálisan vajon indokoltabb lenne, ha a hiszékeny emberek helyett a többi betétes fizeti a kárt, mivel a bank feltehetően nem a saját profitja terhére téríti vissza a csalóknak már elutalt összeget - Szerk. ]

Végül ott vannak még a balgák, akikre kár az időt pazarolni. Gary Warner, az alabamai Birmingham Egyetem digitális nyomrögzítés projektekért felelős igazgatója konferencián járt San Diego-ban, amikor felfigyelt arra, hogy a szálloda üzleti várójában lévő számítógépek egy jól ismert kamu biztonsági szoftvert futtatnak. A kutató igencsak meglepődött, amikor figyelmeztetése nyomán a személyzet éppen a hamis antivírus programot nyitotta meg és frissítette - majd az értelemszerűen tiszta eredményt hozó keresés után kijelentették, hogy a gépekkel nincs semmi baj...

Távolinak tűnik a megoldás

Ez a hozzáállás is elősegíti a kamu biztonsági szoftvereken alapuló csalás további terjedését, mert a netezők ismerethiányára, szégyenkezésére vagy butaságára alapozó álprogram-terjesztők biztosra vehetik azt, hogy az ún. "rogue AV" telepítések többsége pénzt hoz nekik. A haszontalan "védelem" netes terjesztése és az ál-ügyfélszolgálat fenntartása csak szerény költséget jelent, így a csalók szinte tiszta profitot realizálnak a főleg amerikai áldozatok kárára.

Ebben a súlyos helyzetben javulást hozhatna a netezők hatékonyabb felvilágosítása és az, ha a bankok többet tennének a csaló kereskedők számlaterhelési jogosultságának letiltása ügyében - vagy legalább utólagos megerősítéshez kötnék a kiber-bűnözéssel erősen fertőzött országokba irányuló online vásárlási és átutalási tranzakciók teljesítését.

A hatóságoktól jelenleg nem sok segítség várható, mert az átlagosan 80 dollár körüli kárérték nem elég ahhoz, hogy nagyszabású szövetségi vizsgálatot indítsanak - az ügyek összevonását pedig sokszor akadályozza a különböző szervek akadozó együttműködése és a gyakorlatban is alkalmazható jogszabályok hiánya.