Keresés
Hírek
Elsősegély
 Gyorsmentesítés
 Vírparancsolat
Vírusok és férgek
 Mi a vírus?
 Vírusleírások
 Vírushatározó
 Statisztikák
 Mobilvírusok
Spam és tartalomszűrés
 Mi a spam?
 Mire jó a tartalom és      URLszűrés?
 Fogalmak
 Áttekintés
 Statisztikák
Megoldások
 Mit használjunk?
   Vírusok ellen
   Spamek ellen
   A hatékonyság növelése        érdekében
 Ingyenes próbaverziók
 Jótanácsok
 Vírusirtók tesztje
 Lexikon
Hírlevél
Magazin
 Publikációk
 Háttér
 ITBN 2008
Szakértői rovatok
 Jogi háttér
 Elektronikus aláírás
 Fogyasztóvédelem
Letöltés
 Gyorsmentesítés
 Próbaverziók letöltése
Archívum
Ajánló
Hírlevél
Ha elsőként szeretne tudni a legfrissebb vírusokról és a védekezés módjáról, akkor iratkozzon fel ingyenes heti hírlevelelünkre!
Az Ön e-mail címe:
Főoldal > Szakértői rovatok > Jogi háttér





Vírusírók jogi felelősségéről


A Magold vírus írójának közelmúltbeli elítélése egyértelmű üzenet: Magyarországon sem számíthatnak büntetlenségre az ártalmas programok készítői.
Nyomtatható verzió Nyomtatható verzió  | Küldje el ezt a cikket ismerősének Küldje el ezt a cikket ismerősének

A Magold vírus írójának közelmúltbeli elítélése egyértelmű üzenet: Magyarországon sem számíthatnak büntetlenségre az ártalmas programok készítői.

Jelen eset kapcsán elsősorban a büntetőjogi felelősséget vizsgáljuk – bár a vírusírók a polgári jog alapján a vírusokkal okozott károk megtérítésére is kötelezhetőek, e polgári jogi felelősség a büntetőjogihoz képest kevésbé jelentős. Ennek az egyik oka, hogy majdnem minden kártérítési kötelezettséggel járó cselekmény egyben a büntetőjogi felelősséget is megalapozza, így a polgári jogi eljárás megindításakor a tényállás és a kérdéses magatartás jogszabályba ütköző volta már többnyire tisztázott. Nem elhanyagolható ok azonban az sem, hogy a vírusok készítése a legritkább esetben kapcsolódik össze számottevő vagyonnal rendelkező céggel vagy személlyel, így a kártérítési igénynek a büntetőjogi szankciók mellett már nincs túl nagy jelentősége.

A vírusok készítőinek felelőssége természetesen ahhoz igazodik, hogy a kártevő kód milyen tevékenységet végez, hiszen ettől függően kell a cselekményt a büntetőjog szempontjából minősíteni, és ez alapján dől el, hogy az elkövető a Büntető Törvénykönyv mely tényállását valósítja meg, így milyen keretek között szabhat ki rá a bíró büntetést.

A hazai büntetőjog legáltalánosabb eszköze a vírusok ellen a „számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény”-nek nevezett tényállás, azon belül is az ún. adatok vagy rendszerek integritását védő rendelkezés. Ez utóbbi szerint bűncselekményt követ el, aki „a) számítástechnikai rendszerben tárolt, feldolgozott, kezelt vagy továbbított adatot jogosulatlanul megváltoztat, töröl vagy hozzáférhetetlenné tesz, vagy b) adat bevitelével, továbbításával, megváltoztatásával, törlésével, illetőleg egyéb művelet végzésével a számítástechnikai rendszer működését jogosulatlanul akadályozza”.

Látható, hogy az adatok integritását védő „a) változat” a gyakorlatban már kisebb súlyú következmények esetében is alkalmazható. Így ezt a tényállást már az a vírus is megvalósítja, amely egyszerűen beír egy bejegyzést pl. a Windows registry-be, és ezáltal minden induláskor lefut, de ezen kívül semmi jogelleneset vagy észlelhetően kártékony következményt nem tesz, vagy – a régebbi típusú vírusok esetében – az a vírus, amely egyszerűen csak terjed, és hozzáfűzi magát az elérhető állományokhoz. Amit nem lehet tudni, az egyelőre az, hogy a bíróságok elfogadják-e a törvény szó szerinti értelmezését, vagy a tényállás „jogosulatlan” feltételét szűkebben értelmezik: úgy, hogy csak a nagyobb, észrevehető „kényelmetlenséget” okozó vírusok írói vonhatóak felelősségre e rendelkezés alapján.

Ha a kártevő programból kitűnik, hogy a vírusíró célja az volt:a számítógép működését vagy a felhasználókat akadályozza, vagy ezen belül is akár csak bosszantó, kellemetlen üzeneteket küldjön egyes személyeknek, a b) változat szerinti bűncselekmény valósul meg, azaz a számítógép integritása sérül, és emiatt állapítják meg a bűncselekmény elkövetését. Tipikus példája ennek a „Denial of Service” támadás (a támadás célszemélye szemszögéből!), de ugyanígy minősítette a bíróság azt is, ha egy vírus pl. nem engedi az egérkurzort a képernyő felső negyedébe vagy saját indíttatásból üzeneteket küld a nyomtatóra (pl. Magold).

  |  1/2  |   következő oldal





Partnerünk

Kérdés / Vélemény | GYIK | Sitemap | Impresszum | Jogi feltételek        2004-2011 © Vírushiradó -- 2F 2000 Kft. - Az információ védelmében.