Keresés
Hírek
Elsősegély
 Gyorsmentesítés
 Vírparancsolat
Vírusok és férgek
 Mi a vírus?
 Vírusleírások
 Vírushatározó
 Statisztikák
 Mobilvírusok
Spam és tartalomszűrés
 Mi a spam?
 Mire jó a tartalom és      URLszűrés?
 Fogalmak
 Áttekintés
 Statisztikák
Megoldások
 Mit használjunk?
   Vírusok ellen
   Spamek ellen
   A hatékonyság növelése        érdekében
 Ingyenes próbaverziók
 Jótanácsok
 Vírusirtók tesztje
 Lexikon
Hírlevél
Magazin
 Publikációk
 Háttér
 ITBN 2008
Szakértői rovatok
 Jogi háttér
 Elektronikus aláírás
 Fogyasztóvédelem
Letöltés
 Gyorsmentesítés
 Próbaverziók letöltése
Archívum
Ajánló
Hírlevél
Ha elsőként szeretne tudni a legfrissebb vírusokról és a védekezés módjáról, akkor iratkozzon fel ingyenes heti hírlevelelünkre!
Az Ön e-mail címe:
Főoldal > Szakértői rovatok > Jogi háttér





Vírusírók jogi felelősségéről


A Magold vírus írójának közelmúltbeli elítélése egyértelmű üzenet: Magyarországon sem számíthatnak büntetlenségre az ártalmas programok készítői.
Nyomtatható verzió Nyomtatható verzió

Ha a rendszer akadályozására csak a megfertőzött rendszer egyedi sajátossága vagy a futtatási környezet hibája miatt kerül sor (ide nem értve a hiba szándékos kihasználását, az ún. „exploit”-okat), egyébként rendes körülmények között a program csak „terjedne”, akkor a vírusírót csak az a) változat (adat módosítása, törlése) alapján lehet elítélni, a számítógép akadályozása miatt nem. Ennek oka, hogy ezeket a bűncselekményeket csak „szándékosan” lehet elkövetni, azaz a vádnak bizonyítania kell, hogy az elkövető – durva leegyszerűsítéssel – ismerte a kártékony program következményeit, és az nem csupán véletlen körülémények hatása, pl. a leállás vagy a teljesítmény csökkenése. A leggyakoribb vírus okozta kár, az adatok törlése egyértelműen az a) esetbe tartozna, de ha az adatok törlésével együtt a rendszer működéséhez szükséges adatok vagy programok is sérülnek, a törlés egyben a b) esetet is megvalósítja. Kifejezetten elméleti büntetőjogi kérdés, de ez utóbbi esetben a bíróság az elkövető felelősségét csak a rendszer integritásának sérelme miatt állapítaná meg, mivel nehezen képzelhető el a rendszer működésének „informatikai természetű” akadályozása anélkül, hogy egyúttal ne kelljen bizonyos adatokat is megváltoztatni.

Ha egy trójai program információt gyűjt a felhasználóról abból a célból, hogy azokat továbbküldje, tette másként minősülhet attól függően, hogy milyen információt gyűjtött. Ha a program által gyűjteni kívánt információ másnak küldött üzenet, akkor magántitok jogosulatlan megismeréséről van szó, amelynek felső büntetési tétele öt év szabadságvesztés. Ez utóbbi esetkörbe tartozna az is, ha pl. a gépek közötti azonosítást szolgáló olyan információt rögzíti a program, amely a felek (pl. bank és ügyfél) közötti kommunikáció megkezdésének előfeltétele (pl. azonosítás.) Ha a gyűjtendő és elküldeni kívánt információk alapján a fogadó fél beazonosíthatja azt a személyt, akit a program „megfigyelt”, személyes adattal való visszaélés bűncselekménye valósulhat meg.

A törvény szigorúbb büntetést rendel arra az esetre, ha a fenti cselekményekhez haszonszerzési célzat párosul, és egyúttal a vírus az adatok megváltoztatásán vagy a rendszer akadályozásán túl ténylegesen kimutatható anyagi kárt vagy profit kiesést is okoz.
Természetesen a vírusíró is megvalósíthatja a tipikus „hacker” tényállást, azaz azt a rendelkezést, miszerint vétséget követ el „aki számítástechnikai rendszerbe a számítástechnikai rendszer védelmét szolgáló intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit […] megsértve bent marad”. Kérdés, hogy a „belépés” kifejezés mennyiben feltételezi, hogy az elkövető személyesen lép be jogosulatlanul a rendszerbe (pl. a vírus által megszerzett jelszó segítségével), vagy elegendő-e csak olyan programot írnia, ami a futási környezete által meghatározott jogosultságokat meghaladóan végez műveleteket. Ez utóbbi esetben – amikor maga a vírusíró nem használja fel a megszerzett jelszavakat – szintén átfedés van a vírusíró vírusa által végrehajtott cselekménye és a korábban említett, az adatok és számítógép integritást védő büntetőjogi tényállást megvalósító cselekmények között.

Befejezésként arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az emailben terjedő vírusok egy jelentős része „küldő” álnevét használ, így próbálva meg elaltatni a címzett gyanakvását. Ha ez az álnév pl. megegyezik egy bejegyzett védjeggyel, a védjegy ilyen használata sértheti a védjegy oltalom jogosultjának jogait. A védjegy oltalom olyan megsértése, ami kimutathatóan csökkenti pl. a jogosult „jóhírnevének” vagyoni értéket, külön büntetőjogi tényállást is megvalósíthat („iparjogvédelmi jogok megsértése”), és a veszprémi bíróság is e részben e bűncselekményben találta bűnösnek a Magold íróját. A magyar védjegytörvény szerint azonban a védjegyezett megnevezés felhasználása csak akkor sérti a védjegy oltalmat, ha a védjegy használatra „gazdasági tevékenységi körben” kerül sor. Kérdéses, hogy ez utóbbit a veszprémi bíróság mi alapján látta megvalósultnak a Magold-ügyben, de az ítélet szövegének hiányában erre pontos választ nem tudunk adni.

dr. Ormós Zoltán, dr. Homoki Péter

előző oldal   |  2/2  |  





Partnerünk

Kérdés / Vélemény | GYIK | Sitemap | Impresszum | Jogi feltételek        2004-2011 © Vírushiradó -- 2F 2000 Kft. - Az információ védelmében.